2017. dec 08.

Windenburg Gimi 2. rész: A lisztes srác

írta: bomarty
Windenburg Gimi 2. rész: A lisztes srác

2_2.png

Olivia izgatottan várta az első tanítási napot. Korán felébredt és vett egy gyors zuhanyt. A fürdőből kifelé jövet összefutott két lánnyal, akik a tükör előtt piperészkedtek. Köszönt nekik, de ők valószínűleg még félálomban lehettek, mert nem válaszoltak.

12-04-17_10-29-17_am.png

Felszaladt a szobájába, gyorsan átöltözött, evett pár falatot az útról maradt szendvicséből majd a maradékot elcsomagolta és betette a táskájába. Ezután átbattyogott a B épületbe, bekopogott az igazgatói irodához, ahol Mr. Simons épp a reggeli kávéját kortyolgatta.

- Tessék! - szólt bentről Mr. Simons

- Jó reggelt Mr. Simons! Tegnap azt mondta ide jöjjek ma reggel először, úgyhogy itt lennék.

- Úgy is van! Szerintem pár perc múlva indulhatunk is. - nézett felhúzott szemöldökkel a fali órára. Hogy telt az első  éjszaka a kollégiumban? Remélem nem zajongtak a többiek! Volt már ebből problémánk.

- Nem, nem volt semmi ilyesmi. Igazából olyan fáradt voltam, hogy azonnal elaludtam. A klubok között vacilálok még...nem tudom melyik lenne a legmegfelelőbb számomra.

12-04-17_11-38-02_am.png

- Bárhogy is, de péntekre legyen meg, mert akkor már klub nap lesz, ezt biztosan látta az órarendjében...

Majd ezt a kellemes csevejt megtörte a csengőszó és Mr. Simons felugrott az asztalától.

- Na akkor kérem! Csak ön után hölgyem! Az első terembe megyünk ide balra.

Olivia szíve hevesen kezdett kalapálni és gyomra összeszorult idegességében. Mr. Simons bekopogott, majd belépett a terembe, ahol az addig robajló zsivaj hirtelen alább hagyott.

- Jó reggelt kívánok! - szólt fennhangon az osztályhoz- Próbáljunk meg lecsendesülni egy kicsit! Szeretném bemutatni nektek az új osztálytársatokat, aki Willow Creekből érkezett hozzánk. Oliviának hívják....örülnék ha befogadóak és segítőkészek lennétek vele. Továbbá mivel van egy kis bepótolni valója megkérném a kedves tanárnőt, hogy válasszon számára egy megfelelő tanulótársat.

12-04-17_12-41-09_pm.png

Ekkor a lány kicsit előre lépett, intett egyet, majd halkan köszönt és tekintetét a táblánál álló tanárnőre szegezte. Ezután helyet foglalt egy hátsó padban és kissé félszegen kipakolta a füzetét az asztalra. Az igazgató még susmogott egy kicsit kolléganőjével, majd vidáman elköszönt az osztálytól.

- Jó tanulást! További szép napot és ha bármi kérdésed akadna Olivia, akkor tudod hol találsz. Sziasztok!

Az osztályteremben ezután elkezdődött a találgatás, hogy vajon ki lehet ez a lány. Összesúgtak és viháncoltak az első padokban, amit a tanárnő éles szavai szakítottak félbe:

- Látom mindenki nagyon izgatott lett most, hogy új diákot köszönthetünk köreinkben, de próbáljatok meg lenyugodni. Üdvözöllek én is. Dorina vagyok...rajzot és divattervezést fogok neked tanítani. Egyenlőre próbálj meg becsatlakozni, később kitaláljuk a többit.

Olivia bólintott és zavarában az üres füzetét lapozgatta. Az óra első részében a tanárnő vázlatokat és modell rajzokat elemzett a táblán, mialatt az új lány feszengve ült a padban. Tíz perc múlva a balra lévő padból egy kis cetlit dobott át egy szőke srác. Olivia kérdőn elfordította a fejét és mosolyogva felhúzta a vállát.

- Hé! Nyisd ki! - suttogta a fiú a szomszéd padból.

Olivia körülnézett és a pad alatt elolvasta a levelet:

"Szia! Én Graham vagyok! Látom be vagy tojva! :D Ne félj, Dorina nagyon laza tanár. Tetszik a fonatod és a baglyos táskád! :D Ha van kedved dumálhatunk szünetben."

Miután elolvasta az üzenetet elmosolyodott, majd a cetlit becsúsztatta a táskájába. Eközben Graham rápillantott és biztatón kacsintott egyet. Az óra végén Dorina kiosztott pár megtanulandó vázrajzot, majd a lány felé fordult.

- Nos, ez lett volna az első órád. Remélem megértettél mindent.- szólt barátságosan és megkérte Grahamet, hogy maradjon bent szünetben.

A csengetés után Oliviát is benn tartotta, aki félszegen ment oda a naplót lapozgató tanárnőhöz.

- Úgy döntöttem Graham lesz a tanulótársad, mivel egyenlőre neki vannak a legjobb jegyei az osztályban. Remélem segíteni tud neked, hogy minél hamarabb felzárkózz. Jó lesz így nektek?- majd kérdőn nézett rájuk.

Mindketten bólintottak, majd gyorsan átfutottak egy-két anyagot, amit mindenképpen meg kell tanulnia Oliviának. Ezután a tanárnő összeszedte a holmiját és elköszönt. A fiú Olivia felé fordult és félmosollyal ennyit mondott:

- Na megnyugodtál már? Hidd el kislány a legjobb tanulótársat kaptad!

Erre a lány kacagott egy nagyot, majd együtt felmentek az emeletre, ahol fotózás következett. A többiek már a teremben voltak és bámulva nézték, amint Oliviáék belépnek, majd egy duci fiú a sarokból odakiabált:

- Mi van lisztes? Új barátnőd van? Nagyon csinos! Nem mutatod be?

- Neked csak ezt tudom bemutatni! - szólt Graham, majd felemelte a jobb kezén a középső ujját.

- Ennek meg mi baja van?- suttogta Olivia.

- Ne is törődj vele! Gyárilag egy gyökér. - szólt nyugodt hangon Graham.

Leültek egymás mellé és mivel még volt pár perc a szünetből beszélgettek pár szót.

- Te hova valósi vagy egyébként?- kérdezte Olivia.

- Én is Willow Creek-i vagyok, akár csak te és emlékszem is rád általánosból, de én hatodikban átmentem Myshunoba, mert csak az ottani általánosban tudtam fotós tanfolyamra járni, talán ezért nem vagyok neked ismerős.

- Bocsi, de én tényleg nem emlékszem rád, pedig sok ismerősöm volt ott. És milyen ez a suli szerinted? Rendesek a tanárok?

- Ja, persze. A hegedű tanáron kívül mindenki jó arc. Akivel az előbb volt óránk és az írás tanár kicsit szigorúak, de velük is el lehet lenni.

- Az írást Lulu tanítja, ezt már tudom.

Graham bólintott és előszedte a tankönyvét, majd csengettek és mindenki viszonylag elhalkult amikor a tanár úr  belépett a terembe.

- Szép jó napot mindenkinek! Sebastian a rágó kirepül a szájból, ugye? Remélem készültetek, mert ma valaki felelni fog.

Erre összesúgtak a tanulók és az imént figyelmeztetett duci fiú hangosan bekiabált.

- Tanár úr! Tessék nézni, jött egy új tanulónk!

Ekkor Mr. Olson kicsit félrenézett és biccentett a fejével, majd pár lépést tett Olivia asztalához.

- Szia! Will Olson vagyok és mint látod a fotózás csodálatos világát fogom megismertetni veled.

Olivia is bemutatkozott és szólt, hogy kapott már tanulótársat azért, hogy felzárkózzon. Erre a duci srác, akiről kiderült időközben, hogy Sebastiannak hívják,  folyamatosan kuncogott és pofákat vágott.

- Sebastian! - szólt oda hangosan Mr. Olson - Remélem most már megnyugodtál, láthatod megismerkedtem az új osztálytársatokkal. Köszönöm, hogy szóltál, s ha már ilyen jól érzed magad, akkor gyere ide ki kérlek és meséld el nekem mit tanultál az árnyékolási technikákról.

Sebastian összehebegett mindenfélét, de így is csak egy kettest sikerült összehoznia. Ezután egy hegedű óra következett Mr. Black-el, aki a nevéhez hűen sötét és komor volt. Szigorú és kimért stílussal mutatkozott be és egyből adott három oldalnyi kottát Oliviának, amire egy hete lesz megtanulni. Az írás órán Lucyval rövid verseket kellett újságcikké formálni, majd képekkel illusztrálni. Graham néha rápillantott a lányra, de próbált koncentrálni az órákon. Ebéd előtt megkérte Oliviát, hogy tartson vele.

- Nem jössz le velem kajálni? Bár azt hiszem megint sajtos makaróni lesz a mai menü. Heti kétszer van. Már az agyamra megy.

- Bocsi, de nem igazán vagyok éhes és hát egy csomó tanulni valóm van még.

- Semmi gond. Délután van egy kis dolgom, de holnap tudok neked segíteni.

Ezután elköszöntek egymástól, majd Lucy a teremből hívón integetett Oliviának.

- Szia Olivia! Remélem tetszett az első közös óránk! Hogy telik a napod? Rendesek a többiek?

- Szia! Igen, jó volt ....ahh a többiek....egy kicsit fura, mert mindenki bámul.

- Szerintem csak idő kell neki és abbamarad ez a fene nagy bámészkodás. Azért hívtalak, mert meg szeretném kérdezni, hogy haza utazol-e a hétvégén?

- Nem tudom még. Elég sok anyagot át kell vennem.....és talán jobb ha maradok, mert fél napom rámegy az utazásra. Miért kérdezed egyébként?

- Csak mert szombaton lesz egy kis szülinapi buli itt fenn a társalgóba.

- A tiéd?- vágta rá kíváncsian Olivia.

- Nem..nem az enyém....az öcsém itt tanul és hát neki szervezem. Ha lesz kedved nézz be feltétlenül! Nem kell hoznod semmit, csak magadat. Meghívtam az osztálytársaidat is, szóval még az is lehet, hogy így könnyebben feloldódnak és nyitnak feléd.

Olivia bizonytalanul felhúzta a vállát és beszélt még pár szót Lucyval, aki közben a táskájából előkotorászott egy órarendet és oda adta a lánynak.

- Simons rossz órarendet adott neked, mert a mi óráink és pár másik is szeptember eleje óta helyet cseréltek, úgyhogy ezt használd.

Még pár percig diskuráltak, majd Olivia elindult a kollégium felé. Elhaladt a zajos ebédlő mellett, ami tömve volt diákokkal. Látta Grahamet egy rózsaszín hajú lánnyal az egyik asztalnál, de lassan tovább lépkedett és felment a csendes kis szobájába.

Közben elgondolkozott azon, hogy Graham talán a fiúkat szereti, mert egész nap olyan furán járt és a beszéde is olyan elhúzott, vagy csak simán ilyen a hangja? Tűnődött maga elé meredve, majd leült az asztalához és átlapozta a hegedű kottákat, amik olyan idegennek tűntek neki, mintha hieroglifákat látna.

A délután folyamán átöltözött, kipakolta a bőröndjeit és kicsinosította a szobáját, majd a Dorinától kapott vázlatokat tanulmányozta. Már esteledett mire kezdett nagyon éhes lenni és előkotorta a maradék szendvicsét, ami addigra leginkább egy szottyadt szivacsra hasonlított. Éppen kidobta a kukába, amikor valaki kopogtatott az ajtón. Mikor kinyitotta Graham állt ott vigyorgó fejjel.

- Szia! Nincs kedved lejönni kicsit? Hoztam neked egy kis maradék pizzát...

- Uh...pont jókor! Nagyon éhes vagyok és most dobtam ki a romlott szendvicsem. Várj egy percet, felveszem a cipőm és mehetünk.

A bejáratnál ott álldogált Albert bácsi, aki éppen eldobta füstölgő cigarettáját, integetett és leült egy közeli padra.

- Ilyen nagy spanod?- kérdezte Olivia.

- Áá! Albert mindenkivel ilyen. Meg persze szoktam neki adni egy-két szál cigit. Csak azért engedett fel most is hozzád, egyébként nem szabadna átjárkálnom.

- Akkor gondolom te dohányzol.

- Nem dohányzom, maximum buliba, de néha jól jön ha van nálad pár szál cigi.

- Ezt hogy érted? - kérdezte furán Grahamre meredve a lány miközben leültek egy kosárpálya melletti padra. Olivia tömte magába a pizzát és közben leste a fiú minden szavát.

12-04-17_10-46-05_pm.png

- Például ha randira mész és nem tetszik a srác, akkor nagyon jó ha van nálad cigi és gyújtó, márha ő nem dohányos persze. Előtte azért kérdezd meg! Csak fogod a táskád előveszed őket és szépen illedelmesen kimész dohányozni, majd az első sarkon le is koccolsz.

- És ha ő is dohányzik? Vagy ha veled akar menni?

- Nyugi, arra is vannak praktikák. Az emberek egyszerűbbek, mint gondolnád.

- Honnan tudsz erről ennyit?

- Mondjuk úgy, hogy volt már dolgom pár elég fura sráccal.

Ekkor Olivia hirtelen abbahagyta az evést és széles vigyorral a fiú felé fordult, majd teli szájjal az arcába kiabált:

- Tudtam, hogy a fiúkat szereted!!!

- SSSssss! Ne olyan hangosan! - suttogta Graham...Csak azért mondom el, mert úgy gondolom ha tanulótársak leszünk úgyis rájöttél volna. Itt nem sokan tudják ezt, szóval remélem megbízhatok benned.

- Ja, persze! Holnap kiplakátolom a sulit!

Ekkor mindketten nevettek egy nagyot. Graham mesélt kicsit a délutáni randijáról közben bámészkodtak, majd a hétvégéről beszélgettek.

- Haza mész pénteken?- kérdezte Graham.

- Fogalmam sincs. Lulu meghívott egy szülinapi buliba szombaton és nem tudom elmenjek-e. Itt lesz fenn a társalgóba. Te mész? Azt mondta meghívta az egész osztályt.

- Tudom..nekem is szólt. Lehet, hogy benézek...bár a tizedikesek elég bunkók, de lesz ingyen pia, meg valami Dj-t is hívnak állítólag. Még én se biztos, hogy elmegyek.

Lassan teljesen besötétedett s elköszöntek egymástól. Albert bácsi még elszívott egy szál cigit, majd bezárta a kinti ajtót és bevonult gondnoki szobájába.

12-04-17_11-06-52_pm.png

A kollégium elcsendesült, a folyosók sötétségbe burkolóztak. Olivia átvette a pizsamáját, leült az ágyára és szülei fotóját nézegette ... kicsit elpityeredett, de Graham miatt mégis örült, mert nem is gondolta volna, hogy az első napon valaki ilyen kedves lesz hozzá. Bevett egy szem tablettát, amit a pszichológusa írt fel és kicsit szomorún, de mégis reményteljesen aludt el.

Szavazz!

Most ti következtek! A hétvége Olivia számára még kérdéses...bulizzon, vagy hazamenjen? Döntsetek bölcsen!

Szavazatodat december 10. (vasárnap) 24:00-ig adhatod le!

Szólj hozzá

Rész Windenburg Gimi