Windenburg Gimi 4. rész: A szülinapos
A hétvégéken a kollégium lecsendesül, a diákok haza utaznak, vagy pihennek a szobáikban. Ezen a szombaton azonban nem így történt, zajongásra és ajtó csapkodásra ébredt Olivia. A tegnap esti kábultság után alig tudott felkelni. Hallotta ahogy a többi lány fel-alá járkál a folyosón, beszélgetnek, viháncolnak és zenét hallgatnak. Lassan már dél volt, de úgy látszott azon a napon mindenki később ébredt.
Nehezen feltápászkodott a kanapéról és jobbra-balra biccentette a fejét. Kissé elnyűtten, fájó nyakkal ébredt. Felvette a köntösét és elindult a fürdő felé, ahol kisebb sor állt élén Jessicával. Körülnézett és látta, hogy Albert bácsi bóklászik bent, majd kijött és ennyit mondott:
- Minden rendben! Lehet menni kishölgyek!
Olivia értetlenül nézett, majd besétált a fürdőbe. Mivel elfoglalták a zuhanyokat, fogat mosott míg a többiek tusoltak. A lányok ezalatt nevetgélve kiabáltak át egymásnak a fülkékből, amit Olivia végig hallgatott:
- Jöttök ma bulizni csajok? - kiabált vihogva Amanda
- Én megyek! - Én is! Vettem egy csini tűsarkút, annyira szexi! -Viszek piát, majd valahogy becsempészem! - válaszolták a többiek
- Tényleg jön DJ Láma? - kérdezte vidáman Lexi
- Hé egyébként téged ki hívott meg? - szólt fennhangon Jessica az egyik fülkéből
- Lulu! De nemcsak engem. A kilencedikesek is jönnek!
- JAJJ NE MÁR! - kiabáltak fel egyszerre…
Eközben álmos fejjel megérkezett Kimberly és engedett egy pohár vizet, hallgatózott kicsit, majd magában motyogott:
- Hülye picsák! Kirángatlak, ha nem haladtok!
Olivia csak álldogált tovább és bámulta a lányt, aki elég morcosnak és fáradtnak tűnt, majd megpróbált barátságosan beszélgetni vele.
- Szia! Te Kimberly vagy, ha jól tudom. A melletted lévő szoba az enyém.
- Aha! Te meg Olivia! Figyu tudsz adni egy kis fogkrémet? – szólt lazán Kimberly
- Persze! Ebben a tubusban már nem sok van, de neked is adom.
- Kösz!
Közben megüresedett pár fülke, ezért Olivia gyorsan lezuhanyzott, vissza csoszogott a szobájába és átöltözött. Felvett egy meleg pulcsit, mivel kicsit lehűlt a levegő a tegnapi eső után, majd átment az emeleti könyvtárba, ahol találkozott pár osztálytársával.
Ezután odasétált egy félreeső számítógéphez és videóchatelt nénikéjével.
- Szia drágám! De jó látni! Miért nem jöttél haza tegnap? - kezdte el vidáman Margaret néni
- Szia! Kicsit elfáradtam a héten és nem volt kedvem most utazgatni. Ott van mama?
- Még nincs itt, majd délután átjön és akkor nyársalunk. Érkezett neked pár levél….eltettem őket, az egyikben ha jól tapogattam a diákigazolványod van.
- Köszi! Igen, már vagy két hete várom, úgyhogy az lesz. Képzeld meghívtak egy buliba ma estére. Valami szülinapja lesz az egyik tanárom tesójának.
- Na ilyen jól beilleszkedtél, hogy már az első héten bulizni mész? Te aztán nem aprózod el! Hozzám bezzeg nem jössz haza!
Erre mindketten felkacagtak, majd Olivia csitítgatni kezdte a nénikéjét, mivel mások is voltak a könyvtárban. Elmesélte milyen volt az első klubnap, milyenek a diákok és a tanárok, valamint szóba hozta a pszichológus által felírt gyógyszereit.
- Csak halkan jegyzem meg…jövőhéten mindenképpen haza utazok, ugyanis elfogy a dilibogyóm, amit újra kell íratnom.
- Igen tudom drágám…..beszéltem a doktornővel. Bár ahogy látom egészen jól vagy talán nincs is már rá szükség. Reméljük nem kell már sokáig szedned…
Ezalatt még páran bóklásztak a könyvtárban, kivéve Alexet aki egy másik sarki gépnél üldögélt és akaratlanul végig hallgatta ezt a furcsa magánbeszélgetést. Nem is értette vajon miért a könyvtárban videochatel Olivia, hiszen a kollégiumban is van internet.
Olivia beszélt még pár szót a nénikéjével, majd kikapcsolta a gépet és elindult az ajtó felé, ahol összefutott Lucyval.
- Szia Lulu! – köszönt mosolyogva Olivia – Hova rohansz ennyire?
- Jaj szia! Nem láttad véletlenül Alexet? Már körbe rohangáltam érte a sulit!
- Itt vagyok! – lépett elő egy könyvespolc mögül Alex
- Megjött a DJ és kéne neki egy kis számítógépes segítség. Nézz már rá légyszíves!
Rohamléptekkel átmentek a szemközti társalgóba, ahol már kidekorálva pompázott minden. Olivia az ajtóhoz lépett, bekukucskált, majd úgy döntött felhívja Grahamet, hátha rá tudja beszélni az esti bulira.
Graham álmos hangon vette fel a telefont és csak hosszú unszolás után döntött úgy, hogy Oliviával tart.
- Akkor este talizunk! 7 óra körül várlak a kolesz előtt. – szólt nyúzott hangon Graham a telefonba
Olivia a délutánból körülbelül egy órát töltött tanulással, a fennmaradó időben internetezett, megnézte Graham Simbookját és átment az ebédlőbe. Vett egy szendvicset az automatából, ahol újra összefutott Kimberlyvel, aki kivételesen elég jó kedvűnek tűnt.
- Nekem soha nem adja ki amit szeretnék, most is csak a szódát dobta ki. – szólt oda Kimberly
- Kérsz egy szendvicset? Szívesen meghívlak! – ajánlkozott Olivia
- Kösz! Elfogadom! Ma még nem kajáltam!
Ezután leültek az automata mellé és Kimberly furcsa módon elkezdett kedvesen beszélgetni közben óriásit harapott a szendvicsből és tele szájjal folytatta:
- Te honnan is jöttél, Willow Creek-ből? Én soha nem jártam még ott! Mit lehet ott csinálni?
- Szép hely. Tele van cseresznyefákkal és a csatornához járnak le horgászni az emberek. Nagyrészt parkok és folyók szegélyezik. Van pár szórakozóhely is, de nem egy nagy település. Az emberek kedvesek egyébként, szóval én szeretem.
- Na és milyen a windenburgi puccos suli? Bejött az első hét?
- Nem rossz. Bár nem igazán ismerek senkit, de majd idővel.
- Addig örülj amíg nem ismered ezeket a kétszínű embereket! Főleg a klubtársaidat! Az a Jessica, meg a többi hápogó liba….vigyázz velük. Ne bízz meg egyikbe se!
Ezzel fel is állt Kimberly az asztaltól, megköszönte a szendvicset és elsétált. Olivia is befejezte az evést és vissza indult a kollégiumba rendbe szedni magát az esti bulira. Odakint lassan besötétedett és látta, amint a tizedikes srácok a suli épületéhez tartanak nagy kiabálások közepette. Albert bácsi a kollégium előtt álldogált és kedvesen mormogott a fiúk után:
- Jajj amikor én még fiatal voltam…
Olivia felbattyogott a szobájába, kapcsolt egy kis zenét a telefonján, majd feldobott egy szolid sminket. Keresett egy kényelmes farmert és egy csinos felsőt, majd írt Grahamnek, hogy készen van, aki pár perc múlva már kopogott is az ajtón…..
- Szia Olivia! Indulhatunk?
- Szia! Persze! Látom felkéredszkedtél megint Albert bácsitól! De jól nézel ki! Ma este ilyen feketére vetted a figurát?
- Aha! Hát csak előkaptam valamit a szekrényből.
- Te viszel ajándékot? Nekem Lulu azt mondta ne vigyek semmit…..meg időm se volt vásárolni.
- Ja, dehogy viszek. Örüljenek, hogy megyek. Nem is ismerem annyira a szülinapost.
- Akkor jó, mert én se!
A társalgóból visszhangzott a zene az egész iskolában és tele volt diákokkal. Graham kicsit köhécselt és szipogott majd szólt Oliviának, hogy elmegy még WC-re, de addig ő menjen csak be. A társalgó nagyon tetszett a lánynak, főként a rengeteg lufi és a DJ pult. Odasétált a bárhoz, ahol Lexi üldögélt egy zöld koktéllal. Olivia leült mellé, majd az italt nézegette.
- Szia! Kérsz egyet? – fordult felé mosolyogva Lexi – Bio Béka koktél….ez a neve….én találtam ki. Van benne kiwi, ananász, brokkoli és spenót….nagyon egészséges és szép lesz tőle a bőröd. Ha gondolod csinálhatok neked egyet!
- Köszi, de most annyira nem vagyok szomjas.
Lexi ezután mosolyogva felpattant és betáncolt a parkett közepére kezében a koktéllal. A pult mögött ekkor megjelent David, aki összedobott egy italt, majd elkerekedett szemekkel nézett a lányra.
- Szia! Sikerült tegnap megtalálni a pom-pom csapatot? – kérdezte mosolyogva Oliviát
- Szia! Igen….köszi, hogy útba igazítottál. Fent a teremben vártak rám….kicsit félreértettük egymást és úgy volt, hogy a tornateremben találkozom velük.
- David vagyok egyébként….
- Én pedig Olivia…..
- Nos Olivia….iszol esetleg valamit?
- Az előbb már kínálgatott egy rózsaszín hajú lány valami béka koktéllal. Nincs esetleg valami más?
Erre David felkacagott és az üvegek között nézelődött.
- Van egy cseresznyés koktél receptem….az jó lesz?
- Igen, de ne legyen benne spenót!
- Te jó ég! Miket keverhet ki Lexi magának!?
Eközben megérkezett Graham is, aki integetett Oliviának, majd beszélgetett az osztálytársaival. A Hajrá Lányok csapatostul miniszoknyában betipegtek és a szoba sarkából bámulták a többieket. David elkészítette a cseresznyés koktélt, majd várta Olivia reakcióját.
- Hmm…ez nagyon fincsi lett. Köszönöm! De ugye nincs benne alkohol?
- Nincs…de ha szeretnéd rakhatok bele! – mosolyogva biccentette a fejét David
- Jajj…nem, nem azért kérdeztem. Így pont jó lett.… Egész este mixerkedned kell?
- Hát remélem, hogy nem! – szólt felhúzott szemöldökkel David
- Szerinted nem gáz, hogy nem hoztam ajándékot? Az se tudom kinek a szülinapja van igazából, csak Lulu meghívott, hogy buli lesz. Lehet meg fog sértődni az ünnepelt.
- Nem hiszem, hogy megsértődik ilyesmin…az a lényeg, hogy jól érezd magad….ne törődj mással. Ne haragudj, de a többiek már integetnek….később remélem még beszélünk.
A tizedikesek ekkor nagy ordibálásba kezdtek és odagyűltek David köré. Oliviának csak ekkor esett le, hogy valószínűleg ő a szülinapos és pont neki ecsetelte mennyire sajnálja, hogy nem hozott ajándékot. A többiek is csatlakoztak és mondtak pár szót az ünnepeltnek.
- Nagyfiú lettél, de még mindig kicsi az agyad….
- Ha fele ilyen tehetséges lennék, mint te már a híd alatt laknék….
- Isten éltessen sokáig, tudod mid érjen a bokádig…..
- Még mindig a legjobb haverom vagy, te tuskó…..
Ilyen és ehhez hasonló „kedves” mondatokkal köszöntötték Davidet az osztálytársai, majd Lucy is mondott pár szót:
- Köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttetek, hogy megünnepeljük az én drága öcsikém szülinapját. Bár már lassan igazi férfivá cseperedsz, nekem mindig az a rollerező, sebtapaszos kisfiú maradsz aki voltál. Szeretlek bratyó és büszke vagyok rád! Isten éltessen!
Erre mindenki meghatódva tapsolt, majd Jessica előtopogott kezében egy kosárlabdával.
- Én is szeretnélek felköszönteni drága David! Hosszas munka árán sikerült szereznem számodra valamit. Tudom, hogy imádod a Myshuno-i kosárcsapatot és gondoltam örülnél egy ilyennek.
David lassan odalépett, majd átvette és megnézegette a labdát, amit a kedvenc csapata dedikált. A többiek szájtátva bámulták David reakcióját, aki annyira megörült, hogy egyből megölelte Jessicát és üdvrivalgásban tört ki.
- De ez mégis hogyan? Ezt nem tudom elhinni! Minden játékos neve rajta van! Szuper vagy Jessica! Köszönöm szépen! – szólt boldogan a lányhoz, aki kényesen mosolygott
Olivia az egészet hátrébb húzódva nézte végig összeszorult gyomorral nagy sóhajok közepette.
- Mi van veled? – lépett hozzá Graham – Tiszta sápadt vagy!
- Semmi…..csak kicsit beégettem magam a srác előtt.
Az este még csak most kezdődött, mivel egy igazi kedvenc DJ Láma is megérkezett. Mindenki táncolt és iszogatott mialatt Jessica folyamatosan Daviddel flörtölt.
- Ők együtt járnak? – kérdezte Olivia tánc közben Grahamet
- Hát még nem, de ha az a csaj így folytatja…..mi van bejön a srác? – kérdezte túlkiabálva a zenét Graham
- Nem…csóválta a fejét Olivia
Ahogy telt az idő a pom-pom lányok mintha kikeltek volna magukból. Minden pasira rámásztak és őrjöngve rázták magukat. Odabent fergeteges partit csapott a Dj és fullasztó meleg volt.
Olivia kiment egy kicsit Grahammel a friss levegőre, ahol látták Jessicát és Davidet a kosárpálya szélén ölelkezni és csókolózni, ezért inkább átsétáltak a kollégium elé, ahol leültek egy padra.
Olivia még mindig furcsán érezte magát, főleg miután Jessicával látta Davidet, de inkább nem szólt erről Grahamnek, aki folyamatosan köhögött és az orrát fújta.
- Kicsit fáj a torkom. Lehet beteg leszek. Ezek a tizedikes csajok szerintem részegek. Biztos becsempésztek valami alkoholt. Mi a baj Olivia? Olyan furcsa vagy ma este!
Olivia folyamatosan Daviden kattogott, de inkább elterelte a gondolatait.
- Semmi különös, csak fáradt vagyok. Szedem ezeket a bogyókat és néha eltompítanak…
- Miféle bogyókat? – kérdezte összeráncolt szemöldökkel Graham …
Szavazz!
Az estének még nincs vége....de ez a beszélgetés akár komolyabbra is fordulhat.
Szavazatodat december 24 (vasárnap) 24:00-ig adhatod le!