Olivia egy kis délutáni pihenés után átöltözött, majd lesétált a tornaterem melletti klubba, ahol Lexi már serényen a békák terráriumait takarította. A terem hátsó részében Suzy éppen a növényeket gondozta, amikor Olivia belépett az ajtón. Először észre sem vette Lexit, aki az asztalok alatt bogarászott és dünnyögött magában.

 - Hello! – nézett körbe Lexit vizslatva, majd az asztalhoz lépett

- Sziaaaa! – ugrott ki az asztal alól és kiáltott rá a lányra Lexi

- Jesszus! Szia Lexi! Te meg mit csináltál ott!?

- Csak ez a kisfickó elugrált és őt kerestem – szorongatott a kezében egy kis békát, majd visszatette a terráriumába – Köszi, hogy besegítesz, Suzy is lejött, szóval így talán gyorsabban végzünk majd.

Lexi ezután gyorsan körbe vezette Oliviát a klubban és megkérte, hogy óvatosan pakolja le a földre a terráriumokat, majd takarítsa le az asztalok tetejét és alját. Közben beszélt még pár szót Suzyval is, majd bekapcsolta a rádiót és vidáman, énekelgetve dolgozott a lányokkal.

Olivia körülbelül másfél óra múlva már be is fejezett mindent, ezért picit leült pihenni. Suzy még mindig a növényeket gyomlálta, Lexi pedig Oliviához lépett, leült mellé és kifújta magát.

- Igazán szépen haladtál! Kérsz esetleg valamit inni? Mondjuk limonádét? – ajánlkozott Lexi

- Köszi! Igen, jól esne. Ezt minden héten megcsináljátok? Mármint a takarítást.

- Igen, muszáj mert bármikor kaphatunk egy ellenőrzést és hát annak nem örülnék, ha emiatt be kéne zárnom a klubbot. De egyébként is szeretem ha minden tiszta és a helyén van. Az állatoknak és növényeknek is az a jó, ha friss környezetben élhetnek.

Kis idő múlva Suzy is csatlakozott a lányokhoz. Öntött egy kis limonádét és csendesen leült melléjük. Olivia furcsálta, hogy Suzy bár az osztálytársa, nemhogy tanórán, de még szünetekben sem hallotta eddig a hangját, ezért úgy döntött szóra bírja valamivel.

- Te is klubtag vagy a Zöld Mozgalomban?

Suzy némán bólintott és tovább itta a limonádéját. Lexinek persze nem kellett noszogatás, neki be nem állt a szája.

- Tudtam, hogy nem fog tetszeni a többieknek, hogy kötelező lesz a szemét szedés, de megérthetnék már azt, amit folyamatosan magyarázok, hogy minél többen vagyunk, annál hamarabb végzünk. Különben is ha szemetelni tudnak az emberek, akkor egy napot igazán rászánhatnának arra, hogy azt össze is szedjék.

Olivia és Suzy egyetértettek Lexivel és egyáltalán nem bánták, hogy részt kell venniük az akcióban. Lexi eközben folyamatosan azt ecsetelte, hogy a Zöld Mozgalomba sokan csak azért járnak, mert azt hiszik ott semmit nem kell tenni.

- Amikor kitaláltam az egész klubbot még mindenki olyan lelkes volt, most meg könyörögnöm kell, ha segítségre van szükségem. Bezzeg, amikor ingyen kirándulásokat, vagy túrákat szervezek arra mindenki jelentkezik.

- Régóta működik a klubod? – kérdezte kíváncsian Olivia

- Tavaly év elején szeptemberben szerettem volna elindítani, de sajnos csak március után sikerült. Volt egy kis huzavona.

- Miért? Nem volt időd rá, vagy ilyesmi?

- Bárcsak annyi lett volna, de egészen másról van szó. Amikor elkezdtem tavaly a sulit akkor még csak két klub működött: a kosaras és a pomponos. Mindkettőt végzősök irányították, majd tavaly szeptemberben a Medvéket átvette Robert, a pom-pom csapatot pedig Felicity.

- Akkor Jessica nemrég óta vezeti a Hajrá Lányokat? – figyelt fel Olivia

- De igen! Tavaly év elején kitúrta Felicityt és azóta ő a kapitány.

- Ezt hogy érted? Mi az, hogy kitúrta? – nézett Olivia értetlenül

- Úgy, ahogy mondom. Addig szekálta amíg egy nap Felicity elment a suliból. Valamin nagyon berághatott, mert a családja itt lakott Windenburgban és el is költöztek. Azóta sem hallottunk felőle.

Olivia őszintén megrökönyödött ezek hallatán és kíváncsi volt vajon mi történhetett azzal a lánnyal.

- És visszatérve hozzád…mi volt a te kluboddal?

- Ja, igen. Abban is Jessica keze volt benne. Egyszerűen csak nem akarta, hogy más női klubvezető is legyen, így mindent megtett azért, hogy el se indulhasson a Zöld Mozgalom.

- És mit tett? – kérdezte elkerekedett szemekkel Olivia

- Például lehordott az igazgató előtt minden bolondnak és azt állította, hogy nem vagyok beszámítható. A plakátjaimat módszeresen eltűntetgették, kifirkálták a barátnőivel. De ezek még nem is jelentettek semmit…viszont amikor a kis zöld szerencse békámat megmérgezték – szólt elcsukló hangon Lexi

- Te jó ég! Ezt komolyan mondod? – kérdezte sápadt arccal Olivia

- Jessica már csak ilyen. Próbáltam harcolni ellene, de nagyon agyafúrt és kegyetlen. Bár szerencsére végül rájött, hogy akik nem kellenek a klubjába, azokat jó lesz valahova átpasszolni, ezért később leszállt rólam.

- Mekkora szemét ez a csaj. Mit képzel ez magáról? - szólt dühösen Olivia

- Az még nem minden – vágta közbe Suzy – Ha nem vagy elég csinos az elit csapatához, akkor mindent megtesz azért, hogy eltávolítson. A múlt hónapban még én is pom-pom lány voltam, de mivel L-XL-es a méretem, ezért szó sem lehetett arról, hogy velük táncoljak, esetleg kabala állatnak lettem volna jó, ezért Jessica tett róla, hogy átkerüljek ide.

Olivia megdöbbenve hallgatta a lányok történeteit és bár eddig is voltak fenntartásai Jessicával kapcsolatban, ezek után még inkább veszélyesnek és számítónak tartotta a lányt.

Miután pihentek Lexi körbe járta mégegyszer a termet és büszkén nyugtázta, hogy minden készen van. Suzy összeszedte a holmiját, majd az ajtóból még vissza szólt, hogy kifogyott pár vetőmag, amit majd pótolni kell, ezért Lexi úgy döntött elmegy a boltba venni párat.

- Akkor kiszaladok a Csimi-Csemegébe. Legalább meglátogatom Emmát. Nincs kedved eljönni velem Olivia? Itt van a közelben, kb. 5 percre.

Bár Oliviának még tanulnia kellett volna, gondolta a közeli boltba gyorsan megjárják az utat. Ez így is történt, valóban alig egy köpésre, körülbelül három sarokra volt a szupermarket. Az utcákon sétálva Olivia a lehulló leveleket és az elszáradt bokrokat figyelte. Közeledett a tél, de az időjárás meglepően kellemes, napos volt. Olivia még nem járt kint Windenburgban, de amit eddig látott belőle az nagyon tetszett neki. Az emberek kedvesen köszöntek, integettek a lányoknak, mivel Lexit már sokan ismerték a kisvárosban. A parkok, kis fogadók, boltok és lakóházak is nagyon hangulatosak, barátságosak voltak.

A boltba lépve Lexi már rutinosan elindult a zöldség-gyümölcs részlegre, ahol egyből a vetőmagokat, palántákat nézegette.

- Addig én körül nézek, jó? – szólt Olivia

- Persze, menj csak, én még válogatom itt a dolgokat.

Olivia körbe járta a kis szupermarketet, ahol az élelmiszereken, dekortárgyakon, ruhákon és kozmetikai termékeken át szinte mindent lehetett kapni. Ezután visszament a zöldség osztályra, ahol eközben Lexi egy mosolygós hölggyel beszélgetett. Lassan oda lépett hozzájuk és figyelte pár másodpercig őket.

- Segíthetek valamiben drágám? – szólt a kedves hölgy Oliviához

- Én Lexivel vagyok. – vágta rá a lány

- Jajj hát ti még nem is ismeritek egymást! – lépett előre Lexi – Ő Emma, a legjobb arc egész Windenburgban. Ő pedig Olivia, új lány a suliban. Múlt héten érkezett.

- Szervusz Olivia! – szólt vidáman Emma – És honnan jöttél ide kedvesem?

- Willow Creekből. Esetleg járt már ott a néni?

- Néni? Kutyafülit! Azért nem vagyok én még olyan öreg! Tegezz nyugodtan aranyom!

Összenéztek és nagyot nevettek erre, majd  Emma lelkesen beszaladt a raktárba és előhozott pár friss bazsalikom palántát Lexinek.

Emma ezután vissza ment a pénztárhoz, a lányok pedig az illatszer osztályon bóklásztak, ahol a tusfürdőket nézegették.

- Ez a Bio Kamilla habfürdő az egyik kedvencem – nézelődött Lexi

Olivia közben a telefonján az órát bámulta, mivel tudta, hogy holnapra még sok tanulnivalója van, ezért szólt Lexinek és lassan el is indultak a kasszához, amikor a sor végén belefutottak Davidbe.

- Szia David! Hát te? – rikkantott rá Lexi

- Sziasztok! Csak beugrottam pár dologért! Szia Olivia! – köszönt külön a lánynak – Nem tudjátok a samponok meg ilyesmik erre vannak?

- Igen, mi is pont arról jövünk. – szólt Lexi

- Már régen jártam itt és azóta átrendeztek pár dolgot. Köszi szépen! – szólt David, majd lassú léptekkel elindult a sorok között

Egy pénztárnál álló idős nénike pár zacskó macskaeledelt vásárolt. Komótosan pakolgatott a táskájába, s közben a szája szélét nyalogatta. Emma a kasszában ült és a lányokkal diskurált.

- És hogy telt a mai napotok? Történt valami izgi?

- Nem igazán. Iskola gyűlés volt, ott kellett beszélnem, de már megszoktam. – kérkedett Lexi

- És te Olivia? Volt valami izgalmas a mai napodban?

- Kaptam ma egy ötöst kézműves foglalkozáson és egy hármast graffitin.

- Graffiti? – nevetett fel Emma – Micsoda puccos tantárgy! Azt mégis hol tudjátok majd használni?

- Azt nem tudom, de a rajzzal van összevonva a jegye, szóval ahhoz kapcsolódhat. – mosolygott Olivia

Eközben David is a pénztárhoz lépett és láthatóan keresett valamit, ezért megvárta, hogy a lányok fizessenek, majd köszönt Emmának.

- David! Igen, végre itt az én pasim teljes életnagyságban! Mégis hol jártál? Már vagy ezer éve nem láttalak!

- Szia Emma! - kacagott fel David - Bocs, hogy mostanában nem jöttem. Tudnál nekem segíteni légyszíves? Van még olyan unikornisos samponotok?

- Mi a fene? – harsant fel Emma, miközben Lexi és Olivia jókat kuncogtak – Minek az neked?

- Nem nekem kell…- mosolygott David

- Az a nagyon drága gondolom…minjárt megnézem a raktárban, mert kint nincs már belőle azt tudom.

Mialatt Emma elrohant a raktárba, addig a lányok a palántákat csomagolták a pénztárnál.

- Segítsek valamit? - kérdezte David

- Köszi, de már kész is vagyunk! – szólt vidáman Lexi – Merre jártál egyébként?

- Itt voltam a közeli galériában. Elvittem pár képemet, hátha kiállítanak egyet. – mosolygott - És ti? Mi a további program? Nincs kedvetek kajálni itt a sarki burgeresnél? Van vega burgerük is Lexi! Meghívlak titeket!

- Jó lenne, de nekünk mennünk kell, mert Oliviának még sok a tanulnivalója. - szólt Lexi

- Azért annyira nem sok, ráérünk végül is! – vágta közbe Olivia

Közben Emma is előjött és sajnálattal közölte, hogy a David által keresett terméket már nem forgalmazza a boltjuk.

- Sajnálom drágám, de már nem árulunk olyan sampont. Túl drága volt, kevés fogyott ezért pár hete kiárusítottuk az utolsó darabokat. Keressünk esetleg másikat?

- Nem, köszönöm Emma. Majd szétnézek máshol, vagy a neten de azért egy rágót beütsz még nekem?

- Persze – szólt mosolyogva Emma és a lányokat vizslatta. – Mentek még valamerre?

- David meghívott minket burgerezni! – szólt vidáman Lexi

- Akkor jó szórakozást kedveseim! Nekem még este 10-ig dolgozni kell. Felmondott a kisegítőnk és hát most az ő műszakját is én viszem. Egyébként jut eszembe, ha van kedvetek lehet jelentkezni pénztárosnak hétvégi munkára. Nem kell hozzá önéletrajz sem. Mr. Pocketnél van egy rövid interjú és ennyi. Nagyon jól fizet és szereti a diák munkásokat, mert elég jó pénzt kap utánuk.

Lexi mosolyogva hallgatta Emmát és azt ecsetelte már így is mennyi munkája van a klubban. Ezután elköszöntek a fiatalok és elsétáltak a Windenburger büféhez, miközben David a galériában látott kiállításokról és a leadott fényképeiről mesélt. Amikor a büféhez értek Lexi egyből felszólította az árust, hogy egy csepp hús nem érintkezhet a burgerével.

- Te milyet kérsz? Gombás, hagymás, kukoricás? – kérdezte David Oliviát

- Nem is tudom, igazából annyira nem vagyok éhes.

- Ugyan már! Egy hambi mindig jól jön! Én dupla sajtosat szoktam venni. Egyszerű, de nagyszerű. Jó lesz neked is?

- Igen…köszi. De mustár ne legyen benne!

Ezután leültek és jókat falatoztak, miközben Lexi a holnapi dolgozatról kérdezte Davidet.

- Fotózásra tanultál már? Én mindent átvettem a témazáróra. - kérdezte Lexi

- Nem igazán. Még este neki fekszek. Bár most elég jó jegyeim vannak szóval, ha nem lesz ötös az se baj. – szólt David – És neked Olivia? Jól megy a fotózás?

- Hogy nekem? Még nincs egy jegyem sem…a jövőhétre kell egy portfóliót összedobnom, de még azt sem tudom, hogyan fogok neki. – szólt Olivia

- Portfóliót? Nekünk is volt ilyen tavaly úgy emlékszem. Milyen témában kell megcsinálni?

- Három közül lehetett választani. Nekem az a kísértetjárta hely tetszik, de igazából azt se tudom hol van. Nem ismerem még Windenburgot.

- Biztos a Von Haunt Estate. Jártam már ott párszor a kertet fotózni és nincs is messze. Busszal körülbelül 10 perc. Ha van kedved elkísérhetlek.

Oliviát váratlanul érte a fiú közvetlen és segítőkész magatartása és nem is tudta mit válaszoljon. David olyan kedvesnek és hihetetlenül helyesnek tűnt, hogy percenként hozta zavarba a lányt. Végül természetesen beleegyezett a közös útba és megbeszéltek egy ideális napot.

- A héten sajnos nem érek rá. Mikorra kellenek a képek? - kérdezte David

- Jövőhét kedd. Szóval csak a hétfő marad.

- Rendben…akkor legyen hétfő délután. Még nézek majd egy buszt és szólok mikor. Legalább csinálok én is pár benti fotót. – nyugtázta David

Eközben Lexi szótlanul nézte Oliviát, aki szemmel láthatóan majd elolvadt Davidtől. Gondolta magában tartja ezt a felfedezést és felajánlotta a lánynak, hogy látogassák meg Grahamet, hátha jobban van már. David elköszönt tőlük a kollégium bejáratánál és lement kosarazni. A lányok pedig meglátogatták Grahamet, aki pizsamában, elnyűtten üldögélt az ágyán.

- Köszi, hogy benéztetek! Történt ma valami? Alex nem mondott semmit. – szólt szipogva

Olivia átadta neki a házi feladatokat, meséltek az iskola gyűlésről és a halloweeni buliról, majd elköszöntek és felmentek a szobáikba, mert Graham még mindig elég rosszul festett.

Amint becsukta maga mögött az ajtót Olivia mosolyogva az ágyára zuhant. Milliónyi kép lepergett előtte Davidről és a délutánról. Nem tudta mit kezdjen ezekkel az érzésekkel és egyáltalán nem érdekelte semmi más abban a pillanatban, csak a fiú. Vidám és felhőtlen volt a szíve, talán még el is szégyellte magát, hogy egy nagy veszteség után ilyen boldog mert lenni.

 Szavazz!

Szavazatodat január 14. (vasárnap) 24:00 - ig adhatod le!