A hét közepe gyorsan és unalmasan telt, amit csak Mr. Black kettes osztályzata tört meg. Valószínűleg nem ez lesz az utolsó ilyen jegy, amelyet Olivia magáénak tudhat, már ha hegedűről van szó. Az órák végén mindenki az ebédlőbe rohant, ami tele volt tanárokkal és diákokkal, ezért alig akadt ülőhely. Olivia kérdőn nézett körbe, Lexit vizslatva, akit sehol nem látott és mivel valahova le kellett ülnie gondolta megkérdezi az osztálytársait csatlakozhat-e hozzájuk.

- Sziasztok! Leülhetek ide? Minden asztal tele van.
- Gyere Olivia! Persze! Ülj csak le nyugodtan! – szólt készségesen Hugo és Alex, majd a telefonjaikat nyomkodták és közben érdekfeszítő beszélgetéseket váltottak.
- Na tessék! Itt is van! Holtan találták a sivatagban a három turistát, még máig ismeretlen körülmények. A Simformation is lehozta, de nem hisztek nekem – szólt Hugo
- Mutasd csak! – nyújtotta a kezét Olivia a telefonért és átlapozta a cikket

-  A chipekről az agyukban nem írnak. – hümmögött Alex
- Persze, mert a kormány eltitkolja, hogy ne legyen pánik. Szépen elsimítanak mindent. Mégis mit gondolnának az emberek, ha tudnák, hogy bármikor elvihetik őket az idegenek és chipeket rakhatnak az agyukba. – szólt okoskodó hangon Hugo

- Huh, hát ez izgin hangzik! – vágott közbe Lexi, aki vidáman az asztal mellett álldogált
- Hali! Kerestelek már! Gyere ülj le! - mosolygott rá Olivia – Merre jártál?
- Az igazgatóval beszéltem meg pár dolgot és adott egy csomag tombolát, hogy áruljam az osztályban, hátha több fogy. Tényleg ti nem vesztek? – nézett az asztalnál ülőkre

A fiúk gyorsan vettek pár darabot, Olivia viszont pénz szűkében volt, ezért úgy gondolta talán a jövőhéten vásárol. A lányok váltottak pár szót a hegedű tanárról és a közelgő halloweeni buliról, miközben Hugo lelkesen ecsetelte, hogy ő földönkívüli lesz, amit persze a többiek csak kuncogással tudtak hallgatni, hiszen a fiú már alapjában véve elég földön túli jelenségnek tűnt.

Ebéd után elköszöntek egymástól, majd az ajtó felé indultak, ahol Jessica feltartotta egy szóra Oliviát.
- Olivia! Egy pillanatra… – szólt oda Jessica a lánynak
- Szia! Tessék? – nézett kérdőn Olivia
- Pénteken a tornateremben próbálunk, szóval oda gyere reggel 8-ra. Van pár megbeszélni valónk a kosarasokkal. Megkaptad már a klubkártyád?
- Nem, még nem. Alex mondta, hogy még a gépén van.
- Jó, akkor biztosan meglesz az is hamarosan, majd megsürgetem kicsit. – kacsintott a lányra - Akkor pénteken talizunk! Próbálj időben érkezni! – szólt határozottan Jessica, majd elköszönt

Olivia egyszerre érezte veszélyesnek és bájosnak Jessicát. Soha nem látott még senki hozzá hasonlót. A lány mindig gyönyörű volt, határozott és bár nem sokat beszélt, de amikor megszólalt különleges erő vette körül. A történetek után azonban, amiket Jessicáról hallott tudta, hogy jobb lesz vigyázni vele.

A péntek reggel komoran indult. Az eső halkan kopogtatta az ablakokat és az idő is egyre hidegebb lett. Olivia megigazította a haját, bedobta a pom-pom ruháját a táskájába, majd elindult a tornaterem felé. Vacogva lesétált a lépcsőn és belépett a terembe, ahol csak pár kosaras fiú lődörgött. Ismerős volt számára ez a kép és azt gondolta megint rossz helyen jár, amikor Jessica és David beléptek az ajtón. A többi lány ezalatt az öltözőben csacsogott és vihorászott. Olivia próbált láthatatlan maradni és gyorsan átöltözött. A kosarasok kivételesen nem kezdték el a bemelegítést, hanem egy kupacban üldögéltek. Olivia félszegen kiment a többi lány után és fogalma se volt mire vár mindenki. David Roberttel beszélt éppen, majd integetett Oliviának, aki viszonozta ezt.

- Ki a kiscsaj? – kérdezte Robert
- Ki? Mármint Olivia? Új lány. Asszem egy hete van itt, vagy kettő. – szólt David
- Hmm. Csinos kis darab. Bejön mi? Nem tudod van neki pasija? – szólt mosolyogva Robert
- Fogalmam sincs! Hagyjál már kora reggel a hülye kérdéseiddel! – vágta rá lekezelően David
- Jól van már! Mi ez a hisztizés? Apuci nem kapott elég babusgatást? – röhögött közbe Robert
- Menj a francba! Egyébként meg ha annyira érdekel a csaj menj oda hozzá és kérdezd meg. – vágta rá durcásan David
- Oda is fogok menni. Te meg kezeltesd magad, mert mostanában nem lehet veled bírni. Majd szólok Jessicának, hogy gyakrabban látogasson meg esténként.
- Mekkora gyökér vagy! – szólt mérgesen David, majd odébb ment és leült a falhoz
- Most mi van? Jajj de kis kényesek vagyunk! Ne csináld már!

Ezalatt Jessica a telefonját nézegette, majd megkérte Robertet, hogy ismertessen pár dolgot a többiekkel. Robert lazán felállt és hangosan elkezdett beszélni.

- Sziasztok! Jó reggelt mindenkinek! Csituljatok el egy kicsit légyszíves! Mint tudjátok én nem a szavak, sokkal inkább a tettek embere vagyok, ezért ígérem gyors leszek. Végre sikerült összehozni a csapatot és végre tudunk pontos időpontot mondani a Mikulás Kupára, ami december első szombatján lesz. Ez azt jelenti, hogy hét, vagyis drága Lexikénknek köszönhetően csak hat péntek áll rendelkezésünkre a gyakorlásra és az edzésre. A tavalyi évben bronzérmesek lettünk, ami egy szép teljesítmény volt, de az idei évben szeretném, ha még komolyabban vennétek a dolgot, ezért mindenkitől a maximumot várom.

Ezután a fiúk el is kezdték az edzést, miközben Jessica beszélt még a lányokkal.

- Lányok jó lenne, ha idén mi is kitennénk magunkért, mert a csapatok a szurkolókkal együtt értékesek. Segítenünk kell a fiúknak, hogy a legjobbat hozzák ki magukból. Két ránk vonatkozó dolog a koreográfia és a ruha. A koreográfia nagyjából kész, persze erre lesz még hat hetünk, hogy megtanuljuk és tökéletesítsük. A ruháról a következő alkalommal döntünk. Itt van pár terv, nézegessétek őket. Most pedig kezdjünk próbálni, helyezkedjetek el úgy, mint múltkor.

Két óra folyamatos tánc után Jessica pihenőt rendelt el. A lányok az ebédlőbe és az öltözőbe mentek ezért pár percig csendes volt a nagy tornaterem. David még mindig a kosárpalánknál dobált. Letörtnek tűnt, ezért Olivia odament hozzá.

- Szia David! Szép dobás! Hogy vagy? 

- Szia! Köszi. Bocs, de még nem néztem meg a buszt hétfőre.

- Semmi baj. Nem azért jöttem ide, csak látom, hogy kicsit magad alatt vagy. Történt talán valami?

- Nem, semmi, igazából csak fáradt vagyok. Minden délután edzés utána tanulás plusz még a galériába is vannak megrendeléseim. Így hétvégére alig élek. Hidd el ez nem én vagyok, csak a testem van már itt. – szólt mély és közönyös hangon, majd elmosolyodott

- Miket szoktál a galériának készíteni? Festményeket vagy digitális képeket, ilyesmi? -kérdezte Olivia

- Főként tájképeket, vagy portré fotókat. Attól függ éppen milyen kedvük van. Kértek már képeket kisállatokról, szobrokról, sőt még meztelen idős emberekről is. – húzta fel a szemöldökét David és mosolygott

- És elvállaltad? – kacagott fel Olivia

- Nem, először úgy volt, hogy én csinálom őket, de a végén megfutamodtam. Pedig szeretek embereket fotózni. Bár kevés igazán jó profillal találkoztam eddig, mégis a képeken sok mindent ki lehet hozni egy csúnyácska arcból is.

- Nekem nagyon nehezen jön össze egy jó szelfi de talán, ha tanulok később jobban megy majd a fotózás. – szólt bizakodva Olivia

- Pedig szerintem neked nagyon szép…

- Éppen most takarítják az automatát édes, szóval nem tudtam neked hozni innivalót! – tolakodott közéjük Jessica, majd csípőre tett kézzel Oliviát vizslatta – Ti ismeritek egymást?

- Csak párszor beszéltünk eddig. Éppen a fotóimról meséltem – szólt David

- Jaj édes, te mindig arról beszélsz. – incselkedett Jessica, majd szorosan magához húzta a fiút – Imád hencegni. – nézett Oliviára, akinek közben hatalmas gombóc nőtt a torkában, majd szó nélkül elmosolyodott és bólogatott

Ebéd előtt a lányok befejezték a próbát, majd Jessica megkérte őket, hogy a hétköznapokon egyedül is folyamatosan próbáljanak. Ezután az öltözőbe mentek, ahol Amanda kedves arccal lépett Oliviához.
- Nagyon ügyesen haladsz a tánccal. Nekem két hónap kellett mire belejöttem, de neked ez a második alkalom és már fel is vetted a fonalat. – kacarászott Amanda
- Köszi! Már tanultam általánosban is táncolni, szerintem csak ezért megy gyorsabban.
- Nincs kedved este átjönni egy pizsama partira? Jessica szobájában tartjuk. Itt a hétvége és ilyenkor lazítani szoktunk a csajokkal.
- Nem is tudom, ez igazán kedves, de holnap korán reggel indul a vonatom hazafelé és csak pár órám lesz aludni.
- Ugyan már! Minden új lányt meghívunk, ez amolyan hagyomány és különben sem kell hajnalig maradnod, csak amíg jól érzed magad. Másnap pedig a vonaton is tudsz aludni. Gyere el légyszi!
- Hát jó, talán egy pár órára maradhatok. – szólt bizonytalanul Olivia
- Ez a beszéd! Este 9 körül várunk. Tudod melyik Jessica szobája?
- Igen, odatalálok.

Olivia idegesen felöltözött és egy percen belül már százszor is megbánta, hogy elfogadta a meghívást. Felment a szobájába és kifújta magát. Leült az ágy szélére és azon gondolkodott, vajon miért lehetett vele ilyen kedves Amanda.
Érezte, hogy Jessica nem vette jó néven azt, hogy Daviddel látta, ezért tudta, hogy a fiúnak még a nevét sem szabad kiejtenie az este folyamán. Igazából kicsit félt, nemcsak Jessicától, de Davidtől is. Soha nem bocsájtaná meg magának, ha a fiú átlátna rajta és az érzésein. Ezt a felfedezést meg is tartotta magának és mint egy apró kincset őrizgette.

A délutánt Grahammel töltötte, aki meghívta egy kis közeli kávézóba, hogy ott kényelmesen tudjanak beszélni.
- Mesélj el mindent! Mi volt a héten, ki kivel kavar, kivel mi történt? – szólt buzgón Graham, aki a sok pihenés után igazi energiabombává változott
- Látom kipihented magad. Örülök, hogy már nem vagy annyira sápadt. Mi is volt a héten…hétfőn tanulás, kedden volt a suli gyűlés, szerda, csütörtök tanulás.
- Ne már Olivia! Tényleg kíváncsi vagyok! – szólt vidáman Graham
- Igazából nem sokról maradtál le. A gyűlésen beszélt a diri a halloweenről, meg a szemétszedésről, hogy kötelező lesz. Lehet venni tombolát az igazgatónál és Lexinél. Te tudod már mibe öltözöl?
- Még nem tudom, de jövőhéten elmehetnénk valami kölcsönzőbe ruhát nézegetni, ha van kedved. Ezt a portfóliót megcsináltad már? Én az utca emberét választom témának. Vasárnap ki is megyek fotózni. Nem jössz te is?
- Bocs, de nekem más a témám és én Daviddel megyek fotózni hétfőn.
- Mi a? David? Az a kosaras srác? – szólt felhúzott szemöldökkel Graham
- Igen. Azt mondta besegít.
- Na szép! Egy hétig nem vagyok és bepasizol a hátam mögött. Bár ő nem Jessica Wilsonnal jár véletlenül?
- De igen, és nincs semmi köztünk. Csak haverkodunk.
- Haverkodunk-haverkodunk. Volt már a haverkodásból egész estés ágytorna! – röhögött Graham
- Fejezd be! Teljesen meg vagy ma bolondulva! – csitítgatta Olivia
Graham kikelve önmagából kacarászott egész délután, majd megmutatott pár Simderes profilt Oliviának, amin a lány sírva nevetett.
- Nézd meg kik írnak rám. Most őszintén. Ki akar ezektől bármit is? Nézd már micsoda fejek és azok a felhasználónevek: bréXXL, extracarrot, pudlifiú.

Amint sötétedni kezdett vissza sétáltak a gimibe. Graham begubózott a szobájába gépezni Olivia pedig pizsamába vágta magát és elindult Jessica ajtaja felé. Remélte, hogy csak rövid ideig kell maradnia, mivel reggel 6- kor indult a vonata Willow Creek-be és egyébként sem szeretett volna órákon át feszengve üldögélni és Jessicát hallgatni.

Szavazz!

Szavazatodat január 21. (vasárnap) 24:00-ig adhatod le!

Az este még csak most kezdődik. Jessica hajlamos mások életébe belekotorászni és ez alól sajnos Olivia sem lesz kivétel, a kérdés csak az, hogy mit sikerül kihúznia a lányból és milyen eszközt használ majd hozzá. Légy Te a kíméletlen Jessica pár pillanatig és döntsd el melyik utat válassza!