Csütörtök reggel rajz órával indult a nap, amin sikerült Oliviának két ötöst is bezsebelni. A jegyei szépen alakultak, leszámítva a hegedű tantárgyat, ahol szinte csak ketteseket kapott eddig.

-       Javítanom kell hegedűn. – szólt Grahamnek motyogva

-       Nem lesz sokkal jobb. Mr. Black hármasnál jobb jegyet nem ad. – tette hozzá a fiú

A rajz után zenei tantárgyak következtek: zongora és gitár. Olivia látta a szeme sarkából Kimberlyt, aki még mindig szótlan és kissé dühös hangulatban császkált a teremben.

-       Múltkor olyan ellenszenves volt velem. – nézett Grahamre, miközben a lány felé biccentette a fejét

-       Kicsoda? A gitáros csaj? Csoda, hogy óhajtozott megjelenni órán.

-       Igen, elég sokat hiányzik. De miért ilyen? Nem tudod mi baja lehet?

-       Tőlem ne kérdezd, én alig ismerem. Mióta elkezdődött a suli talán egyszer-kétszer ha szóltunk egymáshoz. Akkor is inkább csak tüzet vagy cigit akart.

Olivia vállrándítva beült az egyik szintetizátor mögé és gyakorolt pár dallamot.

Clara Newberry tanárnő vidáman lépett be a terembe és elkezdte az órát, amikor észrevette a hátsó sorban az ablak felé bámuló, csendben üldögélő Kimberly-t.

Szünetben magához hívta a lányt, aki pontosan tudta, hogy a hiányzásai miatt lesz megint elővéve. Olivia az egésznek szem - és fültanúja volt és próbált úgy tenni, mintha a könyveit pakolgatná.

Kimberly lazán oda sétált a tanárnőhöz, aki kissé idegesen nézett a lányra.

-       Valószínűleg te is tudod Kimberly, hogy vége az októbernek és az elmúlt két hónapban az órák több, mint hatvan százalékában nem jelentél meg. Kaptam tőled egy halom igazolást, amiket nem igazán tudom mire véljek. Sajnálom, de ha ez így megy tovább nem folytathatod az iskolát. – szólt határozottan Mrs. Newberry

-       Tudom, de többet nem fordul elő. Sajnos sokat voltam beteg és apukámnak kellett segítenem. – vágta rá a könnyeivel küszködve Kimberly

-       Nem tudom eldönteni, hogy mennyi igaz ebből, de kérlek próbáld meg összeszedni magad, mert ez így nem folytatódhat. Szeretném, ha ehhez tartanád magad.

Olivia meglepődve és kérdésekkel telve fordult ki a teremből a szünetben, amikor belebotlott Davidbe, aki láthatóan rossz passzban volt.

-       Szia! Van valami baj? Olyan sápadt vagy! – nézett rá a lány ráncolt szemöldökkel

-       Szia! Kösz, megvagyok. Szakítottunk Jessicával és kicsit idegesítő a helyzet, mivel az osztálytársam és így elég nehéz elkerülni.

-       Huh, sajnálom. Biztos nehéz lehet. – szólt együttérzően Olivia, miközben belül táncot járt örömében

-       Nem vészes. Már csinált ilyet máskor is. Csak mindig bedőlök neki. És te? Merre tartasz?

-       Nem túl izgalmas….igazából csak a WC-re. De már lassan csengetnek, szóval …

-       Jó, akkor menj csak…délután ráérek, összefuthatnánk. A srácokkal a társalgóban leszünk. Nézz fel, ha van kedved.

-       Mindenképpen beugrok! – szólt, majd gyors léptekkel tovább állt

Egyszerre volt izgatott, boldog és félelmekkel teli a felfedezés, hogy David szabad és bűntudat nélkül ismerkedhetnek. A WC-ben síri csend honolt, ezért Olivia örömében a tükör előtt nézegette magát, majd bement az egyik fülkébe, amikor valaki csörtetve benyitott a mellette lévő kabinba és keservesen sírdogálni kezdett.

Olivia megdermedve, levegőjét visszatartva hallgatózott. Pár másodperc múlva hallotta ahogy öklendezik és azt hajtogatja: megérdemled. Mély levegőket vett, megmosta az arcát és kiment.

Nagy szívdobogás közepette Olivia kinyitotta az ajtót, körülnézett és ijedten ment ki a folyosóra, hogy megtudja ki lehetett az, de mire kiért már becsengettek és mindenki a termekben volt. Kicsit késve megérkezett gitárra, ahol Graham értetlenül nézett rá.

-       Te meg merre jártál? Beszorultál a WC-be? – élcelődött Graham

-       Valaki hányt a budiban.

-       Kicsoda? Most?

-       Igen. Bementem és a mellettem lévő WC-ben volt valaki. Majdnem szívbajt kaptam.

-       És ki volt az? Az osztályból valaki?

-       Fogalmam sincs! Nem láttam, csak hallottam. Nem láttad ki ment ki szünetben?

-       Persze….én csak azt figyelem éppen kicsoda megy ki okádni a budiba…- szólt közönyösen Graham

-       Jólvan na! Csak jó lenne tudni, ki lehetett az.

Gitár után osztályfőnöki óra következett, ahol Mrs. Newberry előre kijelentette, hogy jövőhét csütörtökön süteményeket fog az osztály sütni az ebédlőben a halloweeni bulira. Beszélt még a másnapi szemétszedésről, megkért mindenkit, hogy rétegesen öltözzön fel, majd szólt a tombolákról, amikből már alig maradt, ezért Olivia délben vett is párat Lexitől.

-       Van nyolcasod, vagy tizenhármasod?

-       Nincs már…csak nagy számok vannak. A118, B113….ezek jók lesznek?

-       Persze. Köszi szépen. Ma elmegyek a Csimi-Csemegébe. Hátha felvesznek.

-       Tényleg? Ez szuper! – vágta rá Lexi

Közben Graham is megérkezett, aki rávette a lányokat, hogy délután menjenek el egy ruhakölcsönzőbe és nézzenek jelmezt a bulira.

-       Én benne vagyok, de előtte mindenképp el kell szaladnom a boltba. Utána nekem jó. Mondjuk 3 óra körül?

-       Rendben. Akkor itt az udvaron összefutunk. Nincs messze, szóval mehetünk gyalog.

Délután a jelentkezés simán ment a szupermarketben. Bár Emmát sehol nem találta, egy másik eladó segítségével beadta a jelentkezési lapját és az adatait Olivia.

-       Amint az igazgatósághoz kerül be fognak hívni egy interjúra. Valószínűleg hamarosan telefonálnak majd és elmondják a továbbiakat. Még írd ide, hogy mikor vagy elérhető és kész is.

-       Köszönöm szépen!

Mire visszaért a suliba még csak 2 óra volt, ezért felnézett a társalgóba, ami teljesen üres volt. Gondolta Davidék még biztosan ebédelnek, vagy lementek kosarazni. Körülnézett és kipróbált egy játékgépet, amikor a fiú pár sráccal belépett az ajtón.

-       Szia Olivia! Csak nem rám vártál? – mosolygott rá a fiú

-       Nem…én csak…

-       Hello baby! Nagyon csini vagy! – tolakodott oda Robert

Olivia furcsán nézett a fiúra, majd David odébb tessékelte és megkérte, hogy inkább maradjon csendben.

-       Ne legyél már ilyen nagyarc! – szólt rá a fiú, majd visszament Oliviához

Bocsánatot kért Robert nevében, majd megkérte a lányt, hogy maradjon még. Olivia viszont már elígérkezett Graham és Lexi társaságában a ruhaüzletbe, ezért elköszönt Davidtől.

-       Bocs, de nekem mennem kell. Holnap szemétszedés, úgyhogy valószínűleg ott találkozunk. – szólt mosolyogva Olivia

-       Jah, tényleg. Én utazok is haza, szóval még el kell pakolnom. Akkor holnap! Szia!

A délután vidáman és felhőtlenül telt. Graham, Lexi és Olivia elsétáltak a ruhakölcsönzőbe, ahol rengeteg jelmez közül válogathattak. 

Egymás után próbálták a viccesebbnél-viccesebb jelmezeket és önfeledten nevetgéltek.

Szavazás!

Szavazatodat február 25.(vasárnap) 24:00 - ig adhatod le!