...Bárcsak még mindig mellettem lennétek, annyira hiányoztok...

Ezek a gondolatok jártak Olivia fejében, amikor először megérkezett a Windenburg Gimibe.

Leült pár percre a szökőkút mellé és küldött egy üzenetet Margaret nénikéjének, aki lelkére kötötte, hogy amint megérkezik jelentkezzen.

 - Elnézést! Tudna segíteni kérem? Az A épület 4-es szobáját keresem! – szólított meg egy bámészkodó gondnokot.

 - Itt van rögtön a kosárpálya mellett jobbra, az első emeleten. Meg fogja találni kedves, ki is van írva a földszinten, hogy merre menjen.

 - Köszönöm szépen!

Majd gyors léptekkel, átvágva a kíváncsi tekinteteken végül megtalálta a folyosó végén meghúzódó kis szobát, ami az elkövetkezendő években csak az övé lesz. Az ajtóra egy cetli volt ragasztva, amin ez állt :

„ Kedves Olivia Hopkins! Érkezése után, amint módjában áll jelentkezzen kérem az igazgatóságon! Köszönettel: Mr. Simons. „

Pár perc múlva, miután lepakolta súlyos bőröndjeit és körülnézett a kis és egyszerű kollégiumi szobájában Olivia nagy levegőt vett és elindult a zsúfolt folyosón át a tanári felé. Hallotta a háta mögött össze-össze súgó diákokat, de próbált minél gyorsabban eljutni Mr. Simons irodájáig, ott leült egy padra és kérdőn bámult maga elé meredve.

- Igen, kérem?! – rikkant fel egy harsány hang az ajtóból.

- Jó napot! Én Olivia Hopkins vagyok, most érkeztem és az igazgató úrhoz jöttem eligazításra!

- Ááá! Hát én lennék az az igazgató ÚR! Zack Simons személyesen! Fáradjon be kérem!

Az igazgató kopasz, karizmatikus személyiség volt, aki már az első pillanatban barátságos hangon szólt a lányhoz.

- Szóval végre találkozunk személyesen a sok telefonhívás után. Hosszú útja volt?

- Igen, egy kicsit el is fáradtam, mert két órát kellett várnom San Myshunonál az átszállásra.

- Ó igen! A nagyváros! Milyen szép és milyen bosszantó olykor! Én is sokszor ragadtam a peronon. Vidékről nem könnyű egyenes járatot találni Windenburgba. De a csevegést félretéve...hogy érzi magát a történtek után? Segített ez az egy hónap?

- A pszichológusom azt mondta, már nem vagyok olyan labilis, de továbbra is szednem kell pár gyógyszert. Bár még így is nagyon nehéz...

- Ez természetes kedvesem, hiszen a szülei elvesztéséről van szó, de úgy gondolom talán ez az új környezet, az új impulzusok segítenek majd kicsit elterelni a gondolatait.

- Igen, én is ebben bízom....és nagyon szerettem volna bekerülni és ezért a tanulásba is bele fogom vetni magam.

- Naná! Ez a beszéd! Remélem az elmúlt egy hónapban sikerült minden fontos tankönyvet beszereznie, de ha hiányzik valami azt is megoldjuk. Sajnos mivel a szeptemberi tananyaga kimaradt, ezért valószínűleg plusz órákra, vagy tanulótársra lesz szüksége, hogy bepótolja. Intézményünk nagyon szigorúan veszi a hiányzásokat...ezt kérem vegye figyelembe későbbi tanulmányai során. Eddig van esetleg kérdése?

- Még nem kaptam meg az órarendemet és nem tudom ki lesz az osztályfőnököm?

- Ó persze, jó hogy mondja....itt az órarend és még egy fontos dolog. Az iskolában jelenleg négy klub működik, amelyek valamelyikébe kötelezően be kell lépnie, erről és további információkról adok pár prospektust. Az osztálya, ha jól látom a 9. A és Clara Newberry lesz az osztályfőnöke. Mivel ma kedd van, ezért holnap az első órája divattervezés lesz. Itt a földszinten találja a termet. Jöjjön be reggel ide az irodába, majd én bemutatom az osztályának.

Ezután Mr. Simons sok sikert kíván Oliviának és megkérte kolléganőjét, hogy vezesse körbe a lányt a gimnáziumban.

- Szia! A nevem Lucy, de itt mindenki Lulunak hív.

- Jó napot! Én Olivia vagyok.

Lucy egy a harmincas évei végén járó, csinos és közvetlen nő volt. Oliviával és szinte minden diákkal tegező viszonyban állt.

- Ha nem bánod, tegeződjünk...a papírjaid egyenlőre hagyd csak itt, gyere körbevezetlek.

A tanórák alatt a  folyosón csend honolt, amit csak a termekből kihallatszó zene és zsibongás tört meg. Lucy kecses léptekkel ment Olivia előtt és közben folyamatosan beszélt és mutogatott. Elsőként az ebédlő előtt álltak meg, ahol egy vörös hajú, bőrdzsekis lány éppen az automatát püfölte mérgében.

- Bocsáss meg egy pillanatra – szólt Lucy és gyors léptekkel oda tipegett az örjöngő diákhoz.

- Kimberly! Te meg mi a fenét csinálsz? Egyébként is már óra van! Mit keresel itt?

- Szerinted? Mégis minek látszik? Próbálok egy kis nasit szerezni, mert bazira kajás vagyok, de ez a nyomi gép megint elnyelte a pénzem - válaszolt flegmán és dühödten a felbőszült lány.

- Úgy tudom még tart a tanítás. Jó lenne, ha vissza mennél és légyszíves az egyenruhádat is vedd át.

- Ja persze! Pff!...szólt felhúzott válakkal, puffogva Kimberly és végül kimasírozott az ebédlőből.

Lucy fejcsóválva visszament az ajtóban várakozó Oliviához, aki az egésznek szem és fültanúja  volt és így szólt:

- Elnézést ezért a kis közjátékért...vannak nehéz esetek... – súgta bizalmasan a lánynak.

- Semmi probléma. – szólt nyugodt hangon Olivia, aki látta, hogy Lucy forrt a dühtől.

Ezután Lucy felkísérte Oliviát az emeletre és közben folyamatosan csak mesélt és körbemutogatta az egész iskolát.

- Az óráid minden nap reggel 08:00-tól 11:40-ig fognak tartani. Minden tanóra 40 perces és 20 perces szüneteid lesznek. Az ebéd 12:00-kor, vagyis pár perc múlva kezdődik, ezért is jöttünk fel, mert most mindenki lefele tart enni.

- Az előző sulimban sokkal több és hosszabb óráim voltak.

- Igen, sokan mondják ezt – szólt Lucy és elmosolyodott – mi direkt vezettük be ezt a rendszert, hogy a diákokat ne terheljük le túlságosan.

Oliviának már első ránézésre nagyon tetszett az iskola és izgatottan várta a holnapot, hogy végre találkozzon az osztálytársaival is. Lucy eközben felsorolta azt a temérdek tantermet, amelyek még felfedezésre várnak az új lány számára.

- A földszinten találod a divat és zene tantermeket, az első emeleten van két táncterem és a Kockák informatikai terme. Itt találod továbbá az írás termet is, ahol találkozni is fogunk minden hétfőn és szerdán.

Olivia a rengeteg információ hallatán nem is tudta hova nézzen. Nem gondolta, hogy a gimnázium ekkora lesz és tartott attól, hogy akár el is tévedhet a termek sokasága között.

- A második emeleten vannak a rajztermek, legfelül pedig a fotó stúdió...de fenn megtalálod a diákok társalgóját is, amit bármikor használhatsz....még hétvégén is, ha nem utazol haza. Van még orvosi szobánk, könyvtárunk, de lenn találsz botanikai labort és kosárpályát is.

Lucy ezután kifúja magát és beszélt még pár szót a kollégiumi rendről, ami elég lazának tűnt.

- A kollégiumon belül természetesen van lány és fiú szárny....de nem igazán szeretjük, ha átjárkáltok egymáshoz. Ez alól kivételt képez, ha az igazgató engedélyével bulit tartotok, de annak is megvannak a maga szabályai. Albert bácsi a felelős a rendért, vele biztosan találkoztál már az udvaron. Este 10 óráig van kimenő és ezt szigorúan vesszük, szóval próbáld meg kérlek betartani. Ha bármi elromlik, vagy valami meghibásodik, akkor Albert bácsinak kell szólni, mert ő intézi ezeket a dolgokat.

Már vagy egy órája tartott a körbevezetés mire minden termet megmutatott Lucy, majd megkérte Oliviát, hogy a tanáriban hagyott papírjait vigye magával és ezután elköszönt.

Olivia fáradtan bandukolt fel a szobájába, előszedett egy kis elemózsiát és levetette farmer kabátját.

 Gyorsan válaszolt még nénikéje üzeneteire és ivott pár korty szódát majd elgondolkozott, hogy melyik klub is lenne számára a megfelelő. Átnézte a prospektusokat, amiket az igazgatótól kapott, bepakolta a könyveit és fáradtan elnyúlt az ágyon majd elaludt.

Segíts megálmodni Oliviának melyik klub lenne számára ideális: